Do all inhibitions act alike? A study of go/no-go and stop-signal paradigms

Response inhibition is frequently measured by the Go/no-go and Stop-signal tasks. These two are often used indiscriminately under the assumption that both measure similar inhibitory control abilities. However, accumulating evidence show differences in both tasks' modulations, raising the question of whether they tap into equivalent cognitive mechanisms. In the current study, a comparison of the performance in both tasks took place under the influence of negative stimuli, following the assumption that ''controlled inhibition'', as measured by Stop-signal, but not ''automatic inhibition'', as measured by Go/no-go, will be affected. 54 young adults performed a task in which negative pictures, neutral pictures or no-pictures preceded go trials, no-go trials, and stop-trials. While the exposure to negative pictures impaired performance on go trials and improved the inhibitory capacity in Stop-signal task, the inhibitory performance in Go/no-go task was generally unaffected. The results support the conceptualization of different mechanisms operated by both tasks, thus emphasizing the necessity to thoroughly fathom both inhibitory processes and identify their corresponding cognitive measures. Implications regarding the usage of cognitive tasks for strengthening inhibitory capacity among individuals struggling with inhibitory impairments are discussed

Intentionality and Objectification. Husserl and Simmel on the Cognitive and Social Conditions of Experience

Husserl’s transcendental turn can be best regarded as a turn in his phenomenological models of intentionality. While in the Logical Investiga¬tions, he maintains a conception according to which intentionality is a struc¬ture of cognitive directedness in which objectification plays a formative role, in his later works the intentional relation is considered as a structure of con-sciousness founded on a sphere of purely subjective interiority. This paper argues that if Husserl had extended the scope of his early phenomenological research to the problems of object formation in the domain of historical and cultural sciences (Geisteswissenschaften), the radical subjectively oriented transformation of his theory of intentionality would have been much more difficult, if not impossible. We also argue that in Simmel’s theory of historical cognition and culture one can detect the elements of a theory of intentionality that can account for what is missing in Husserl, namely the attention devoted to the specific constitution of social and cultural objects. It is precisely the objective mediation through exteriorization and symbolization deployed in social and cultural values, and in historical time that constitutes the specifi¬city of these objects which also conditions subjective experiencing, rather than remains dependent on it

A nem verbális fluencia fejlődési mintázata 3. és 5. osztály között

Vizsgálatunk középpontjában egy végrehajtó funkciós mûködéseket igénybe vevõ kognitív képesség, a nem verbális fluencia áll, melynek kutatása hazánkban nem elterjedt, és mérése jellemzõen klinikai és összehasonlító kutatásokban fordul elõ. A tanulmány célja, hogy megvizsgálja a nem verbális fluencia lehetséges prediktív kognitív tényezõit, életkoronkénti jellemzõit egy 139 fõs, 3., 4. és 5. osztályosokból álló, tipikusan fejlõdõ iskolai mintán. A nem verbális fluenciát mérõ teszt kvalitatív jellemzõi (stratégiahasználat, ábrák komplexitása) mellett további kognitív készségek moderáló hatása kerül elemzés alá (általános fluencia készség, elemi téri munkamemória, figyelmi mûködés). Legfõbb bejósló változóknak a stratégiahasználat, a komplexitás, illetve az általános fluencia készség bizonyulnak. A stratégiahasználat az 5. osztályosoknál válik igazán fontossá, ugyanis ekkor a nem verbális fluencia teljesítménnyel még szorosabban összefonódik. A komplexitás magas foka életkortól függetlenül jelentõsen csökkenti a feladaton mutatott teljesítményt. A verbális és a nem verbális fluencia közötti együttjárás egy általános produktivitási készség szerepét feltételezi. Az eredmények rámutatnak a fejlõdõ metakognitív funkciók fontos szerepére, és a kognitív képességek lineáris fejlõdési trendjére, ami a Piaget-féle konstruktivista modellt támaszthatja alá. A nem verbális fluencia hazai iskoláskori normatív adatainak hiányában, egy tipikusan fejlõdõ mintán végzett vizsgálatunk kezdõ lépésként szolgálhat a fõ jellemzõk feltárására, mely felhasználható a fejlõdés-neuropszichológiai gyakorlatban is